Eva L. Reeves író vagyok, Az időn túl című regény szerzője
„Egy magyar szerző emberibb, közelibb, személyesen is megismertheted.”
Az írás gyerekkorom óta az életem része. A mai napig is sokkal jobban tudok írásban, mint szóban kommunikálni, bár e tekintetben már rengeteget fejlődtem.
Úgy gondolom, hogy az írás kiváló eszköz arra, hogy az ember egyensúlyba kerüljön önmagával, és az érzéseivel. Ezáltal olyan dolgokat, gondolatokat is kiadhat magából, amit másképp lehetetlen lenne, vagy mert nem tudja jól megfogalmazni, vagy mert nem meri kimondani.
Szerintem a magyar szerzők hatalmas előnye olvasói szempontból, hogy sokkal kézzelfoghatóbb, hétköznapi személyek, akikhez el lehet jutni egy dedikálásra, író-olvasó találkozóra, vagy akár csak beszélgetni lehet velük az online térben. Átlagemberek, mint bárki, akik rengeteget dolgoznak, és küzdenek azért, hogy megvalósítsák az álmaikat. Én magam is igyekszem kapcsolatot ápolni szerzőtársaimmal, és olvasni az általuk írt könyveket.
Az indulásról
2024. végén egy e-mail érkezett a postaládámba, miszerint a Fővárosi Állatkert meseíró pályázatán kiemelkedő eredményt értem el, ezért várnak a díjátadón, ahová magammal vihetek egy főt. Rendkívül izgalmas volt egy komoly eseményen részt venni, ahol miután megkaptam a küldöndíjamat, még állófogadást is rendeztek. Egyébként már itt is elhangzott a Magyar Írószövetség képviselőjének szájából, hogy akiket elhívtak erre a díjátadóra, azoknak van keresnivalójuk az írás mezején.
Amikor aztán hazaértem a nagylányommal, a férjem feltette a kérdést: Miért nem írsz végre komolyabban?
Így aztán 2025. januárjának elején végre úgy döntöttem megpróbálok megírni egy regényt, amihez eddig mindig kevésnek éreztem magamat.
Az időn túl születése
Ezen eddig sokan meglepődtek, nagyjából három hét alatt elkészült Az időn túl első nyers változata. Természetesen ezen még bőven volt alakítani, és javítani való. Először ismerősök között, majd bátorságot gyűjtve ismeretlen booktokosok között kerestem bétaolvasókat.
Félelmetes dolog ezüst tálcán felkínálni másoknak a gondolataidat, és persze az álmaidat, rettegve, hogy mégsem való ez neked.
Ám a visszajelzések szuperek voltak! Persze talán egy regény soha sem készül el igazán tökéletesre, és úgy érzem a második rész még jobb lett, de az olvasók szerint van keresnivalóm ezen az úton, és ez a lényeg.
Ismerd meg a stílusom!
avagy hogyan írok, mit szeretek
Az időn túl bár hivatalos nevén urban fantasy, én inkább misztikus kalandregényként hivatkozom rá, de sajnos ilyen zsáner hivatalosan nincs.
Történetközpontú írónak vallom magamat, ami azt jelenti, hogy nálam (egyébként olvasóként is) elsődlegesen a sztorin van a fókusz. Titkok, rejtélyek, fordulatok, ezeket tartom a legfontosabbnak. Természetesen a karaktereimet is rendesen kidolgozom, de nem hiszem, hogy valaha is olyan regényt írok majd, ahol mondjuk a romantikus szálon van a fókusz.
Amivel nálam biztos, hogy nem találkozik az olvasó, az az erotika. Olvasóként sem köt le, írni sem fogok róla. Minimálisan fülledtebb hangulat előfordulhat, de ez sem jellemző komolyabban, és csakis ízléses keretek között.
Az ajánlott korosztály a fentiek miatt tehát széleskörű, és a nem sem korlátozódik nőkre. Akik eddig férfiként olvasták, szerették a történetemet. Egy leheletnyi sci-fi elem is felbukkan a második részben, na nem az űrháborús fajta, inkább csak, hogy a „mágia” tudományos alapon jelenik meg.
A jövőre nézve sokféle történet kavarog jelenleg is a fejemben. Hogy hová futnak ki, az még számomra is rejtély, ugyanis spontán író vagyok, aki nem ír részletes vázlatot, mielőtt belefog a mesélésbe. Eddig úgy tűnik, hogy maradni fogok a misztikus kalandregény vonalon, ahol bár a hétköznapokban játszódik a történet, de kap egy csepp extrát. Igaz, felmerült bennem komolyabb kitekintés a fantasy világba is, de ez még a jövő zenéje. Jelenleg egy jövőben játszódó disztópikus világon dolgozom, ami morális kérdéseket feszeget, és persze újfent igyekszem ügyesen csavarni a szálakat, hogy meglepjem az olvasókat a felbukkanó titkokkal, rejtélyekkel.