Krisztinka722 – moly.hu

★★★★★

Képzeld el, hogy elszundítasz a vonaton, és mikor felébredsz, mintha mindenki köddé vált volna. Igen, a mozdonyvezető is. Egyetlen utas maradt csak rajtad kívül, akit nem ismersz, nem tudod, hogy bízhatsz-e benne, de más nem nagyon akad, aki segíthetne.
Így indul Eva L. Reeves Az időn túl című első regénye. Ashley tíz éve elvesztette édesanyját, édesapja pedig börtönbe került. Épp elhunyt apja holmijaival tart hazafelé, mikor a világa ismét fenekestül felfordul. Az emberek és állatok eltűntek, síri csend van, az órák megálltak, nincs térerő és internet. Ashley és társa, Connor így kénytelen a hagyományos eszközökhöz folyamodni, mint könyvtár és a papír alapú térkép, hogy nyomozásba kezdjenek, mi is történt velük. Éjszaka azonban különös vonyítás hallatszik, valami mégis jár odakinn. Miféle világ ez, miért ők ketten maradtak, biztos, hogy csak ketten vannak? Mi köze ehhez az órának, amit Ashley az apjától örökölt?

Egy urban fantasyről van szó, a történet napjainkban játszódik, a karakterek pedig átlagos emberek, nem extrém gyönyörűek vagy félistenek. A történet szépen lassan épül, de azért mindig történik valami, ami nem hagyja, hogy ellaposodjon. A végére pedig aztán úgy beindul az akció, hogy egyszer csak hopp, hoppon maradsz, mert természetesen a legizgibb pillanatokban szakad félbe a sztori, hogy kismillió kérdésed maradhasson.
Nagyon olvasmányos, gördülékeny az írásmód. Harmadik személyben, de mégis Ashley nézőpontjához közel ismerjük meg a történéseket. Nekem tetszett Ashley karaktere, hogy tényleg emberi a maga gyengeségeivel, erősségeivel. Connor kicsit nekem szürke zóna, de persze még tartogathat meglepetéseket. Nagyon érződik, hogy az írónő odafigyelt a részletekre, és próbált valami izgalmasat, újszerűt, gondolkodásra késztetőt letenni az asztalra. Úgy gondolom,sikerült is neki. ☺️ Mikor is jön a folytatás?